05.10.

2007 május 10. | Szerző: Wiculi |

 Életem egyik legszebb napja volt ez évekkel ezelőtt. Ma lett volna az évfordulónk, tudjátok kivel…..

Tudom, tudom, lépjek már tovább. De én már csak ilyen hülye vagyok.

Kicsit fáj a szívem, s nagyon-nagyon szeretnék boldog lenni.Lehet azt kéne csinálnom, mint a fiú a telefonos reklámbban: kiállok egy táblával a kezemben: Mosok, főzök, takarítok. 🙂

Ma elolvastam egy újság társkereső rovatát. siralmas volt.

Idáig még nem írt nekem senki, mióta regisztráltam magam. Kb 35-en megnéztek, de senkinek nem jutott eszébe írni. Hogy is van ez?

Elmúlik a fiatalságom egyedül és boldogtalanul.

Hazafelé se találkoztam senkivel, csak a hajléktalanok fetrengtek a padon.

Én meg csak bőgök, mint beteg szamár. Érte? Miatta? Miattam?

Olyan sokat szeretnék? Boldog lenni.